Az idei év utolsó feeder botos horgászata folyóvízen.

Folyóvizeink és a levegő hőmérséklete is lassan csökken. A halak is inkább a melegebb, mélyebb szakaszokra vonulnak. Előtte még megpróbálnak minél több energiát felszedni. Ha ügyesek vagyunk még pár szebb példányt foghatunk. November közepét írjuk, gondoltam még van esélyem halat fogni, persze nem sokat, illetve akár nullázhatok is. Levegő 4 °C, a víz 10,1°C légnyomás 1004 hPa, ami bizakodással töltöttel.  Így össze készítettem a felszerelésem, és nekivágtam az ismeretlennek.

 

Ilyenkor már nem árt, rétegesen, melegen öltözni, hisz pár órás horgászat alatt is meghűlhetünk. Megemlíteném, ha köves részen horgásztok kellő oda körültekintéssel mozogjatok, hisz ebben a párás időben csúszós a környezet.

Hely

Dunafolyam Gönyű. A csendesebb, lassabban áramló vizet választottam.

Etetőanyagnak

A Tímár river plusz big cheese-t hívtam segítségül, már pár alkalommal bizonyított, akárcsak a testvér keverékei. A hűvösebb vízre való tekintettel, felturbóztam még csontival. Vagyis nyáron is szokásom bele keverni. Tudjuk, hogy az élő anyag mindig sokat lendít a horgászat kimenetelén.

River Plusz Big Cheese	Bekeverve

Peca

Kipakolás közben halmozgást láttam a felszínen, ez jó, mert még aktívnak tűntek a halak. Az etetőanyag bekeverése után, előkészítettem a botokat. Elsőnek a 25 m-es távolságot néztem ki, ki is klipszeltem hozzá a zsinórt. A hidegebb víz ellenére pár kosár etetőanyagot csontival erősítve bejutattam a kívánt helyre. Ezután került sor az éles bevetésre, a horogra öt csontit tűztem fel. Amíg a halak észlelik az etetőanyagot, addig a másik botot is felszerelvényezem, és olyan 13 m-re dobom majd be. Talán még a parthoz közel is jöhetnek a halak. Annyi különbséggel, hogy 7 mm-es Method Double Pellet Sweet-Corn került fel csali tüskén.

Ami a horgászathoz kellett.

Tímár 150 gr alagút kosár távolra	River feeder 100 gr a közelbe	Felcsalizva

Amíg ezzel serénykedtem, látom a másik boton kicsit megmozdul  spicc. Gyorsan félretettem a botot, figyelmemet a másikra koncentráltam, de semmi mozdítás. Gondoltam kisebb példányok elcsentek pár csalit a kosárból, vagy a horogról. Folytattam a másik bot csalizását. Végül mindkét szerelék a helyén. Most kell igazán türelmesnek lenni, nem nagyon várható a percenkénti spicc rázás. A távolabbi boton erőteljes bebólintásra lettem figyelmes. Bevágtam, rögtön éreztem a hal húzását, hevesen védekezett, kitöréseivel rázta a botvégét miközben próbáltam a part közelbe irányítani. A rövid párharcot követően, végre megláttam. Te jó ég ez egy süllő! -kiáltottam fel félhangosan. Most már csak meg szákolni kell tudnom mielőtt meglép. Sikerült. Ott pihent a merítőben. Meg kell szabadítani a horogtól, ha méret alatt van akkor mehet a tesóihoz vissza.

Ekkor láttam meg a torkában egy halat, bizony ez egy aprócska géb. Visszagondoltam volt egy pici kapás, ez lehetett a géb, befalta a csontit horoggal együtt, és nem tudott eliszkolni. Erre rabolt rá a süllő, kezdte beforgatni és lenyelni. Gondolta ez már az enyém, és indult volna tovább a zsákmánnyal. Ekkor akadt horogra. Ilyet még nem pipáltam, volt már hogy csontival fogtam csukát. Ez nem rossz. Lesz még ma élményben részem szerintem. Újra csalizás, etetőanyag, csonti a kosárban és folytattam a horgászatot. Nem nagy aktivitás lett a jellemző a következő időszakban, de se baj. Türelem! Igazi szép napsütéses őszi volt.

A hálóban	A süllő torkában

 

A csendet egy halk spicc rezzenés törte meg, majd láthatóvá is vált. Szerelék végén a víz alatt valami nagyon igyekezett tovább állni a csalival. Bevágtam, máris vad iramban indult a hal a gyenge sodrásban felfelé, oly vadul próbált menekülni, hogy keményen markolnom kellett a botot. No, te ki lehetsz kis barátom? Felidézve a megtapasztalt halkirohanásokat, 3 halra tippeltem: márna, paduc, leánykoncér. Jó persze mondhatnátok, akár ponty vagy amur is lehetett volna. A rövid és vad küzdelem végén, egy leánykoncér került a merítőbe, szép példány kb: egy kg lehetett . Védett révén visszanyerte a szabadságát.

Leánykoncér

 

Nem mondanám eddig eseménytelennek, a novemberi horgászatom. A fogásaim nagy része a benti mélyebb részekről érkezett. A közelben apró csípések voltak a jellemzőek, váltottam ide is csontival csaliztam, nagy veszíteni valóm nem volt. Pár újabb kosár csontis etetőanyagot juttattam be 25 m-re. Kezdtem kicsit izgatott lenni.

Derült égből villámcsapás, látom a bot vége hevesen rázkódik. Laza bevágás, és a hal máris kirohan balra, nagyon harcias le akarja rázni magáról a koloncot. Próbálom irányítani, jöjjön közelebb, de vadul rázta a fejét, én ugyan nem hagyom magam. Lassan közelebb húzom cikázik ide oda a part közelében, ugyan még nem látom teljesen, de tippjeim voltak. Kis úszkálást követően sikerült megszákolnom, és egy jól megtermett paduc pihent meg a merítőben. 

Jó kis peca ez, ahogy mondani szokás az adrenalin a tetőfokára hágott. Tudomásom szerint a paducok bandázni szoktak (néha vannak kivételek), erre alapozva tovább próbálkoztam a halfogással. Lassan és esemény mentesen telt az idő, kicsit hűvösebb is lett. Már azon gondolkodtam mára bejezem a horgászatot, eddig is eredményes a nap. Amikor is újfent heves spicc táncot láttam magam előtt, bevágás, megint kemény ellenállásba ütköztem. No lássuk mit tartogat még a jó öreg Duna a számomra. Annyira szeretem, mikor érzem ahogy a hal húzza a zsinórt, megfeszíti a botot és küzdünk egymással, ő a szabadságáért, én a zsákmányért. Újabb rövid fárasztás végén megint egy hatalmas paduc lett a jutalom.

Paduc 0,87 kg	Paduc 0,97 kg

 

Meg van a banda főnök és a helyettese, remélem még beosztott is lesz :). Végül aztán nem érkezett több érdeklődő, lassan szürkülni kezdett. Nem szomorkodva, de összepakoltam és haza indultam. Soha rosszabb novemberi horgászatot folyóvízen, nem kívánok senkinek. 

A végére még sikerült egy hatalmas cetet fognom, a hatalmas hal képes volt benyelni az öt csontit, a GURU QM 1 barbless 10-es horgot.

Ezért szeretem a folyóvízi horgászatot, mindig változatos. Van hogy bőséggel jutalmazza horgászt, van hogy kevésbé bőkezű, épp ezért varázslatos.

 

Itt a márna szezon.

A hűvösebb idő beköszöntével, jobban megindul a márna fogás folyóvízen. Nyáron is lehet fogni, de valahogy ilyenkor sokkal aktívabbak. Ami még fontos a Duna vízállasa is emelkedést mutat, és megfigyeltem az emelkedő víz mindig jót tesz a halak kapókedvének. Bátrabban jönnek ki a zavarosabb partközeli vizekre.

 

Az őszi lehűlő víz miatt inkább a késő délelőtti, illetve a kora délutántól estig tartó időszakot tartom halfogásra alkalmasabbnak. Így tíz óra körüli érkezést terveztem az egyik általam kedvelt helyre.

A hely

A Duna folyam gönyűi szakasza az erőműtől jobbra a község irányába.

Megérkezést követően a szokásos kipakolás, közben a víz felszín megtekintése, hal mozgás után kémlelődve. Ilyenkor mindig határtalan izgalom fog el, alig várom hogy a szerelékek vízbe érkezzenek és lássam, hogy már cibálja is valami apróság.
Az időjárás is rendkívül jónak ígérkezett, a szél csak lengedezett, a hőmérséklet húsz fok körül, a vízállás is kedvező 118 cm volt.

Horgászatra fel

Most már csak a halakat kellett kapásra bírni, ennek érdekében minden trükköt bevetettem. Finom csalogató anyag került az alagút kosarakba, csontkukaccal megspékelve, az élő anyag mindig is vonzza a halakat. (Az etető anyagokról, és felszerelésről a cikk alján olvashattok.) Az első szereléket olyan 13 m-re dobtam be, a másikat beljebb 20-22 m-re. Mindig két távolságon próbálok szerencsét, és eddig mindig sikerült megtalálni a halakat. Ahogy leérkezett a csali a fenékre, máris érdeklődő jelentkezett a közelben. Vad spicc rángatással adta tudtomra, hogy jelen van és ízlik neki a csontkukac. A bevágás üresre sikeredett, tudtam hogy valami apróbb hal igyekezett megszerezni a csalit (kezdetnek nem rossz). Újra töltés, gyerünk dobjuk vissza a kijelölt helyre. Közben a másik botot is kitekertem, a kosarat megtöltöttem, friss csontival felturbózva. Ismét várakozás, rövid időn belül megint jelentkezett valaki, nem volt olyan erőszakos mint elődje, de jelezte, hogy megérkezett. Kicsit nagyobb volt mint az előző, mert felszippantotta a csalit a horoggal együtt, és megtudtam szákolni. Egy méret alatti szilvaorrú keszeg volt, a jól ismert mondással búcsúztam tőle -"Küldd az öregapádat, kérlek"-! Később ez a kérés meghallgattatott, mert valóban jött a nagypapi, de addig még sorra jöttek a kicsi példányok, közben méretes is akadt köztük.

Apróság	A tesó

 A kapások többsége a közelebbi szerelékről érkezett, a távolabbi boton is voltak jelentkezők az apró nép köréből. Majd hirtelen egy erőteljesebb spicc rántást vettem észre, nem haboztam bevágtam, máris érezhető volt ez bizony nagyobb példány. Nem hagyta oly könnyen magát megszákolni, beletelt kis időbe. A vízben kisebbnek tűnt, amikor megmerítettem akkor láttam hogy  meg jött szilvaorrú nagypapi. Lemértem 0,98 kg. Ó hát már ezért megérte kijönni pecázni. Velük együtt megérkeztek a márnák is, elsőre egy 15 cm-est sikerült kifognom. Örültem az összes apróságnak, mert látszik szépen lesz utánpótlás a halállományban.

Hálóban	Szilvaorrúv 0,98 kg	Kicsi márna

Az újabb bedobás után rövid idő elteltével, kemény erőteljes spicc belebólintásokkal jelezte valaki, hogy megkaparintotta a csonti csokrot. Felugrottam bevágtam, érezhető volt hogy kemény küzdelemre kell számítanom, de hagyta magát vontatni. Ellenben ahogy közelebb húztam bekeményített. A mindenit kis barátom te meg kilehetsz? Ponty, nagyobb keszeg...? pörgött le a fejemben. Azon kellet igyekeznem nehogy a másik szerelékkel összeakadjon, végül sikerült kivezetnem a veszélyzónából, de időről időre megközelítette. Ekkor felsejlett bennem ez márna lesz, hisz a folyásnak felfelé akar kitörni rendre. Kemény küzdelemben sikerült egyre közelebb húznom, a szákolás reményében, a felszínen mozgott így már sikerült megpillantanom. A  vonásai alapján teljesen felismerhető volt. Ez bizony márna és nem is akár mekkora, kb: 3-4 kg-ra tippeltem. Ekkor kezdtem el fohászkodni -" Jaj "Marci" nehogy lelécelj szó nélkül, te leszel a rekord márnám-"! Mintha hallgatott volna a szép szóra, hagyta magát közelebb húzni, de a szabadság utáni vágya azt sugallta neki, köszi de most mennem kell és bukfencet vetve a vízben szó nélkül elúszott, még a farkuszonyával búcsút intett. Sajnos hiába vagyunk elővigyázatosak, egy rossz akadás ellen nem tudunk mit tenni, ilyenkor nem csak rajtunk múlik a siker. Csak álltam, és búsan néztem magam elé. Próbáltam föleszmélni, hisz itt lehet a többi tesója is.

Újra csalizás és bedobás, izgatott várakozás. Már eltelt úgy húsz perc is talán és kapásnak nyoma sem volt, kis barátom jól felkavarhatta a meder feneket. Előkét és csalit cseréltem, csonti helyett egy oldódó pelletet tettem csali tüskére, ahogy leért a fenékre máris elkezdték csipkedni, de aztán megint nagy csend. Ez nem hozott áttörést, visszatértem ismét a csontkukac csokorhoz. Újabb félóra telt érdemi kapás nélkül, aztán varázsszóra megremegett a bot vég. Gyors bevágás, lassan húztam a halat magam felé, már három méterre lehetett készítettem is a merítőt, amikor balra kitört. Újabb izgalmas fárasztás vette kezdetét, én szedem vissza a zsinórt ő lehúz egy keveset. Óh talán egy újabb márna lesz, óvatosan próbáltam fárasztani, nehogy elússzon mint az előző. Végül lassan a partközelbe tereltem, ahol megpillantottam a szép márnát. Még nincs nyert ügyem, a halat a szákba kell vezetni. Rettenetesen izgatott voltam, már csak pár pillanat és enyém a győzelem. Kis idő elteltével siker koronázta fáradozásom, egy szép márna pihent a merítőben, a horogszabadítás után lemértem, súlya 2 kg a hossza pedig 52 cm volt.

Ez már az enyém	Márna 2 kg

Nagy volt az örömöm, hisz egy elvesztett márna után kárpótolt a szeszélyes Duna. Folytattam tovább a horgászatot, ezután mintha eltűntek volna a halak egy mozdításom sem volt, úgy látszik a mai nap ennyit tartogatott számomra. Nem voltam elégedetlen, hisz egy jó kis eseménydús peca volt ez.

A végére hagytam az etetőanyag és szerelék leírását.

Etetőanyag, csali

A szokásos Tímár River Plus  piros sajtos helyett, most a Tímár River Plus Big Fish-re esett a választásom. Mint az előző,ez is egy tartalmas, darabos, pelletekkel, angolmorzsával dúsított igazi folyóvízi etetőanyag. Csali a jól bevált csontkukac, pluszban még készültem még oldódó Tímár soft bloddy pellettel csoki-narancs ízesítésben.

Big Fish	Bloody pellet csoki-narancs

Felszerelés, bot, zsinór, előke, horog, etetőkosár

A botjaim,
-Arno Intruder Carp Feeder Heavy 3,90 m 60-120 gr főzsinór Carp Expert Fluo 0,25 mm,
-Nevis Vanity Carp Feeder XXH 3,90 m 80-220 gr főzsinór az aktuális kedvencem Carbon Carp Expert 0,25 mm.
-Az előke Nevis Vision fluoro carbon 0,16 mm 80 cm hosszúságú. Illetve mindkettőre 0,16 mm fonott dobóelőke került
-Horog Gamakatsu LS-2260 B 10-es méretben.
-Etetőkosár a Nevis Vanity-n Big River 135 gr-os alagút kosár.
 Az Arno Intruderen Carp Expert alagút kosár 100 gr, az erősebb sodrás indokolta még a közelben is

 

Big River 135 gr	Nevis fluoro carbon 0,16	Carp Expert 100 gr

Öntöző Horgásztó Maci Tó, szeptemberi feederes ponty horgászat.

Kora őszi időben tettem látogatást egy feederes horgászatra, az ácsi Öntöző horgásztóra. Nagy pontyok, amurok, kárászok lakják ezt a tavat. Mostanában a gyorsan lehűlő levegő inspirált arra, hogy egy közelebbi horgásztavon próbáljak szerencsét.

 

Ezért esett a választásom a  fent említett tóra. Több éve működő horgásztó, gondoltam hogy ideje meglátogatni, valamiért eddig kimaradt.

Hely.

Győrtől 28 km re Ács külterületén található. Az M1-es autópálya Ács, Bábolna kijáratánál letérve jobbra, az autópálya felüljárón át érve, az első adandó alkalommal balra fordulva egy murvás út vezet be (csak egyenesen), kb: 1 km a tó-ig. Hal állomány ponty, amur, kárász, és akad köztük igazán nagy testű példány is. Sok verseny kerül itt megrendezésre.

 

 

Szabályokról.

Főzsinórnak csak monofil lehet, a fonott dobóelőke tilos, csupán a horogelőke lehet fonott az is 0,08 mm maximum. A horog max 10-es méret szakáll nélküli, vagy mikro szakállas. Pontybölcső használata kötelező.

Felszerelés.

A felszerelésem ennek megfelelően állítottam össze. Főzsinór a Nevis Vanity Carp Feeder XXH 3.90 m 80-220 gr boton, a most aktuális kedvencem Carbon Carp Expert 0,25-ös, ami tökéletes folyón, tavon egyaránt, gyorsan merül, nagy szakító szilárdság, minimális nyúlással rendelkezik. Az Arno Intruder Carp Feeder Heavy 390 m 60-120 gr boton Carp Expert Fluo 0,25 mm.
Mindkettőn 50 gr-os method feeder kosár, és a horogelőke 0,08-as fonott 10 cm hosszban és a horog Top Mix method feeder circle hook barbless 10-es, csali tüskével kombinálva.

Carp Expert Carbon teflon 0,25 mm	Enerfofish 0,08 mm fonott	Carp Expert Fluo 0,25 mm	Top Mix method feeder barbless 10

 

Etetőanyag és csali.

Etetőanyagnak a Tímár Mix Extreme Fehér csokiját próbáltam ki. Jó darabos pelletes, roppantott magvakkal.
Csalinak a Tímár Extreme Corn Up 4 sajtos pop-up 10 mm kukorica utánzatot, és a Tímár Method Serie Bloody pellet csoki-narancs 10 mm ízben használtam. A csonti most sem maradhatott el.

Tímár Mix Extreme Fehér csoki	Tímár Extreme Corn Up 4 sajtos pop-up 10 mm	Tímár Method serie Bloody pellet csoki-narancs 10 mm

Horgászat.

Az előkészületek után, a megtöltött kosarak mellé egyik botra a lebegő corn up, másikra a bloody pellet került a csali tüskére. Természetesen előtte pár kosár finomság bekerült a kiválasztott helyre. Mivel többen rakóztak gondoltam a halak partközelben vannak, ezért egyik szerelék olyan 15 méterre, a másik a tó közepére kerül bevetésre. A pontos horgászat végett mindkét orsón kiakasztott zsinór klipsszel és megjelöléssel, hogy visszataláljak majd a megfelelő helyre. Jó bő félóra után még mozdítás sem volt, ez alatt igyekeztem 5 percenként etetni.
Na akkor elő a csontit, és láss csodát pár perc múlva már görbült is a spicc, egy kicsi potyek jött. Úgy véltem itt ma nem lesz nyerő, a lebegő csalik egyik íz változata sem. Maradtam a csontinál, már nem váltottam, nem akartam szelektálni, jön ami jön. Ez a választás meghozta a gyümölcsét, egyre másra érkeztek a halak, a legtöbb kapás inkább bentről érkezett. A horgászszékben nem sok időt töltöttem, a halak mozgásban tartottak. Még mondja valaki, hogy ez nem sport!
Volt egy dupla kapás is, egyik bottal fárasztok a másikon is kapás van, de sikerült orvosolni, és mindkét hal a pontybölcsőben landolt. Íme pár fotó.

Az első	A tesó	Harcsa	Merítőben	Aranyhal	Dupla dinamit

 

No aztán belefutottam abba a hibába, hogy a bedobás után nem akasztottam ki a klipszből a zsinórt, (pedig bennem volt hogy erre oda figyeljek) még  zsinór jelölővel is  meg jelöltem. Aztán persze jött egy nagyobb hal, futott a zsinór, és egy pattanás hallatszott, és a  hal pá-t intett. Na mondom vége a szereléknek, de csak annyi történt hogy kiugrott a  klipszből a zsinór, viszont  minden cucc a helyén maradt. Nem kicsit voltam bosszús! Viszont jó tanuló pénz volt hogy legyünk mindig figyelmesek. A horgászat hevében, mint mindenki másnál az izgalom nálam is hibával párosult.

Egy bő 3 órás mozgalmas horgászat volt, de nagyon király. Soha rosszabb élményt nem kívánok senkinek sem! Az etetőanyag is jól vizsgázott.

Dunai keszegezés.

Régóta alacsony a Duna vízszintje. Ezért feederrel próbáltam halat fogni. Úgy vettem észre a halak inkább beljebb tartózkodnak, legalábbis ahol én horgászom. Kitartónak kell lenni, hogy sikerüljön pár szép példányt fogni. Az elmúlt év paduc inváziójának most nyoma sincs. Ne csak a nagy fogásokról szóljon az peca, hanem magáról a természet szépségéről és az örömről is.

 

Helyszín.

Duna folyam Gönyű település kavicsos strandi része. Megemlíteném itt található a Gönyűi Horgász Egyesület Tanyaháza,  ami egyben látogatóközpont is. Korai érkezést terveztem reggel öt órára, lassan világosodni kezd ilyenkor. Kiérve halmozgást láttam, így a jelek biztatónak mutatkoztak.

A felszerelésről

Röviden annyit, hogy a két jól bevált botom vittem magammal, amiről már többször is tettem említést, illetve a zsinór választásról szintén előző cikkeimben olvashattok. Az etetőkosár méretében különböztek csak. Nagyhurkos, hosszú előkével, 0,25-ös főzsinór, 0,16-os fonott dobóelőke, 80 cm 0,16-os fluocarbon előke 10-es Gamakatsu horog és 80 gr-os alagútkosár, ezt közel kb.15 m-re vetettem be. A másikkal kicsit beljebb 25 m-re horgásztam, a paraméteri megegyeznek az előzővel, csak 120 gr-os kosárral szerelve.

Etetőanyagnak

A Tímár River Plus pirosat használtam ebben 10 %-al több parmezán van, pluszban nagyobb pellet szemek is találhatóak benne. Ehhez tettem még fullasztott csontit ami megmaradt az előző horgászatból, illetve az etető kosárba még élőt egy keveset.

 

Horgászat

Minden előkészület után neki kezdtem horgászatnak. A közelebbi távra, ahogy bedobtam a szereléket, ép raknám a botot a tripodra már érzem feszül a zsinór, bevágok nagy izgalommal. Ez igen kiáltottam félhangosan!!! Ebben a pillanatban elindult a hal folyásnak felfelé és húzott le pár méter zsinórt. Kicsit megtorpant, majd hagyta magát közelebb húzni, de egy rövid időre, újra neki iramodott. Ismét erőteljesen visszaindult, megint húzott le egy kevés zsinórt, éreztem nem egy nagyobb keszeg lesz a horgon. Ezeket a kirohanásokat párszor megismételte, de ereje lassan alábbhagyott. Kezdtem közelebb húzni, láttam már a szép burványokat. Már olyan öt méterre lehetett, amikor fordult egyet és láttam az fakó ezüstös, tömör pikkelyes oldalát. Ó ez szép márna lesz 3-4 kg -ra saccoltam a reggeli félhomályban. Igyekeztem fárasztani közelebb húzni, hogy kifoghassam. Ám ekkor fordult egyet és a szerelék megkönnyebbült, köszönés nélkül távozott. Arra tippeltem a 0,16-os előke adta meg magát, de rögtön el is vettetem hisz a fék jól van beállítva, így már az elején lemaradt volna. Következő gondolatom az volt kagyló vághatta el. Ez mind csak képzelgés, ugyanis mikor kitekertem  zsinórt, minden megvolt az előke sértetlen a horog a helyén. Akkor simán rosszul akadhatott, zártam le magamban ezt a szomorú tényt.
Nem mondom, hogy nem voltam bosszús, de ilyen ez a pop szakma ahogy viccesen mondják.

Később újabb meglepetésben volt részem, miközben az egyik szereléket bedobtam megfeszíteni sem volt időm, a másikon kapás jelentkezett. Bevágtam, de sajna üresben tekertem ki, vak lárma. Visszatértem a másik bothoz hogy rendesen megfeszítsen, de ekkor éreztem valami van rajta. Tekerem kifelé és nem hittem a szememnek, amíg a fenéken pihent egy géb csípte fel a csontikat, és erre rabolt rá a süllő. Nem volt nagy a méret alatt volt kicsivel, nem is nyúltam a merítőért, gondoltam kiveszem kézzel egy fotó erejéig, erre fordult egyet és angolosan távozott.

No de folytassuk a horgászatot, bemelegítésnek nem volt rossz. A kosarak betöltve és máris repültek a kiválasztott helyükre, jött a várakozás. Elsőnek a gébek jelentkeztek, úgy rázták a spiccet hogy öröm volt nézni. Ilyenkor azt hiszi az ember, hogy egy jó tenyeres keszeg, azután jön a meglepi. Viszont jó móka, nincs unalom a parton.
Igyekeztem a köztes időben rendszeresen etetőanyagot bejuttatni, ugye ezt úgy hívják ütemre horgászni. Már elmúlt hat óra és értékelhető fogás nem volt, a 25 m-es távon még csak egy pöccintés sem  történt.  Ebben a pillanatban spicc húzás, majd visszaejtés történt, tudtam ez nagyobb keszeg kapása, mert többször volt hasonló és mindig egy szép dévér volt a jutalom. Rövid küzdelem után a merítőben egy szép hal pihent meg. Fellelkesülve dobtam újat, kis idő elteltével újabb spicchúzás, megérkezett az előző keszeg tesója. Ó gondoltam szép horgásznap lesz ez, ha így folytatódik. Sajnos nem így lett, még pár kicsi szilvaorrú, aprócska márna, leánykoncér küzdött a felkínált csontiért. Kitartóan horgásztam tovább, de sajnos ma csak ennyire volt kegyes a Duna hozzám. Végül is tíz óra előtt, úgy gondoltam mára ennyi volt a horgászat, lassan összepakoltam, elindultam hazafelé.

Nem panaszkodhatom, hisz élményekben gazdagabban távoztam.