Dunai keszegezés.

Régóta alacsony a Duna vízszintje. Ezért feederrel próbáltam halat fogni. Úgy vettem észre a halak inkább beljebb tartózkodnak, legalábbis ahol én horgászom. Kitartónak kell lenni, hogy sikerüljön pár szép példányt fogni. Az elmúlt év paduc inváziójának most nyoma sincs. Ne csak a nagy fogásokról szóljon az peca, hanem magáról a természet szépségéről és az örömről is.

 

Helyszín.

Duna folyam Gönyű település kavicsos strandi része. Megemlíteném itt található a Gönyűi Horgász Egyesület Tanyaháza,  ami egyben látogatóközpont is. Korai érkezést terveztem reggel öt órára, lassan világosodni kezd ilyenkor. Kiérve halmozgást láttam, így a jelek biztatónak mutatkoztak.

A felszerelésről

Röviden annyit, hogy a két jól bevált botom vittem magammal, amiről már többször is tettem említést, illetve a zsinór választásról szintén előző cikkeimben olvashattok. Az etetőkosár méretében különböztek csak. Nagyhurkos, hosszú előkével, 0,25-ös főzsinór, 0,16-os fonott dobóelőke, 80 cm 0,16-os fluocarbon előke 10-es Gamakatsu horog és 80 gr-os alagútkosár, ezt közel kb.15 m-re vetettem be. A másikkal kicsit beljebb 25 m-re horgásztam, a paraméteri megegyeznek az előzővel, csak 120 gr-os kosárral szerelve.

Etetőanyagnak

A Tímár River Plus pirosat használtam ebben 10 %-al több parmezán van, pluszban nagyobb pellet szemek is találhatóak benne. Ehhez tettem még fullasztott csontit ami megmaradt az előző horgászatból, illetve az etető kosárba még élőt egy keveset.

 

Horgászat

Minden előkészület után neki kezdtem horgászatnak. A közelebbi távra, ahogy bedobtam a szereléket, ép raknám a botot a tripodra már érzem feszül a zsinór, bevágok nagy izgalommal. Ez igen kiáltottam félhangosan!!! Ebben a pillanatban elindult a hal folyásnak felfelé és húzott le pár méter zsinórt. Kicsit megtorpant, majd hagyta magát közelebb húzni, de egy rövid időre, újra neki iramodott. Ismét erőteljesen visszaindult, megint húzott le egy kevés zsinórt, éreztem nem egy nagyobb keszeg lesz a horgon. Ezeket a kirohanásokat párszor megismételte, de ereje lassan alábbhagyott. Kezdtem közelebb húzni, láttam már a szép burványokat. Már olyan öt méterre lehetett, amikor fordult egyet és láttam az fakó ezüstös, tömör pikkelyes oldalát. Ó ez szép márna lesz 3-4 kg -ra saccoltam a reggeli félhomályban. Igyekeztem fárasztani közelebb húzni, hogy kifoghassam. Ám ekkor fordult egyet és a szerelék megkönnyebbült, köszönés nélkül távozott. Arra tippeltem a 0,16-os előke adta meg magát, de rögtön el is vettetem hisz a fék jól van beállítva, így már az elején lemaradt volna. Következő gondolatom az volt kagyló vághatta el. Ez mind csak képzelgés, ugyanis mikor kitekertem  zsinórt, minden megvolt az előke sértetlen a horog a helyén. Akkor simán rosszul akadhatott, zártam le magamban ezt a szomorú tényt.
Nem mondom, hogy nem voltam bosszús, de ilyen ez a pop szakma ahogy viccesen mondják.

Később újabb meglepetésben volt részem, miközben az egyik szereléket bedobtam megfeszíteni sem volt időm, a másikon kapás jelentkezett. Bevágtam, de sajna üresben tekertem ki, vak lárma. Visszatértem a másik bothoz hogy rendesen megfeszítsen, de ekkor éreztem valami van rajta. Tekerem kifelé és nem hittem a szememnek, amíg a fenéken pihent egy géb csípte fel a csontikat, és erre rabolt rá a süllő. Nem volt nagy a méret alatt volt kicsivel, nem is nyúltam a merítőért, gondoltam kiveszem kézzel egy fotó erejéig, erre fordult egyet és angolosan távozott.

No de folytassuk a horgászatot, bemelegítésnek nem volt rossz. A kosarak betöltve és máris repültek a kiválasztott helyükre, jött a várakozás. Elsőnek a gébek jelentkeztek, úgy rázták a spiccet hogy öröm volt nézni. Ilyenkor azt hiszi az ember, hogy egy jó tenyeres keszeg, azután jön a meglepi. Viszont jó móka, nincs unalom a parton.
Igyekeztem a köztes időben rendszeresen etetőanyagot bejuttatni, ugye ezt úgy hívják ütemre horgászni. Már elmúlt hat óra és értékelhető fogás nem volt, a 25 m-es távon még csak egy pöccintés sem  történt.  Ebben a pillanatban spicc húzás, majd visszaejtés történt, tudtam ez nagyobb keszeg kapása, mert többször volt hasonló és mindig egy szép dévér volt a jutalom. Rövid küzdelem után a merítőben egy szép hal pihent meg. Fellelkesülve dobtam újat, kis idő elteltével újabb spicchúzás, megérkezett az előző keszeg tesója. Ó gondoltam szép horgásznap lesz ez, ha így folytatódik. Sajnos nem így lett, még pár kicsi szilvaorrú, aprócska márna, leánykoncér küzdött a felkínált csontiért. Kitartóan horgásztam tovább, de sajnos ma csak ennyire volt kegyes a Duna hozzám. Végül is tíz óra előtt, úgy gondoltam mára ennyi volt a horgászat, lassan összepakoltam, elindultam hazafelé.

Nem panaszkodhatom, hisz élményekben gazdagabban távoztam.

2022-es év első folyóvízi horgászata (Duna).

A szeszélyes időjárás jóvoltából márciusra tolódott ki az év első horgászata folyóvízen. Már gyermeki izgalommal vártam. A levegő a víz hőmérséklet emelkedése bizakodással töltött el.

 

Helyszín.

A Duna folyam egy csendesebb szakasza. Gondoltam előbb a csendes szakaszon próbálok szerencsét, itt is a sekélyebb hamarabb melegedő vízben.

Horgászat.

A kora délutáni időszakot választottam, mivel ilyenkor még ezek az időszakok tűnnek jobbnak. Kiérve a partra először körbe néztem, halmozgás után kémlelve. Pár kisebb felszíni halmozgást láttam, kezdésnek nem rossz jelek.

Etetőanyag választása terén maradtam az eddig jól bevált folyóvízi sajtosnál. Amit most használtam, jellegét tekintve egy nehéz darabos, pelletekkel, sajttal dúsított anyag. Elsőre nem kevertem be sokat, hisz még hideg a víz nem, kell egyszerre sok etető mint általában a nyári időszakban. Csalinak csontkukacot használtam, az élő anyag mindig jó választás.

A szerelékről.

Mindkét feeder boton 0,25 mm-es főzsinór, 0,14es dobó előke a végén dupla hurokkal ebbe került, a horog előke 80 cm 0,16-os fluorocarbon. A horog Gamakatsu LS-2260B 10 -es. A távolabbi horgászathoz 120 gr-os alagút kosarat, közelben pedig 60 gr-os rakéta kosarat szereltem.

 

Az egyik szereléket olyan 15 méterre dobtam be, gondolván a halak a kisebb gyorsan melegedő vízben lehetnek. A másik bottal távolabbi, mélyebb medret próbáltam meghorgászni.

A jól ismert izgatott várakozás következett. Teltek a percek, de kapásnak nyoma sem volt. Újra frissítettem a kosarakat, újabb dobás következett, az alagút kosárba az etetőanyag mellé még egy kis csontit tettem, hogy fogósabb legyen. Arra gondoltam, hogy 10 perces időközönként dobok, így juttatva be az etetőanyagot. Nagy mennyiség még nem kell, hisz a halak is még csak ébredeznek, és keresgélnek.
Hosszú várakozás vette kezdetét, apróbb spicc rezgések jelezték, hogy vannak halak a közelben, de csak az apró nép aki próbálta a csontit elcsenni a horogról.
Már több mint egy óra telt el a horgászatból és még érdemleges kapás nem volt se a közelben se távolabb. Ebben a kora tavaszi időszakban nem is vártam, hogy teli fogom a haltartót, a kikapcsolódás is lényeges.

Közben gyönyörködtem a tavaszi ébredező tájban, jó volt látni ahogy lassan megtelik élettel.

Egy pillanattal később látom folyamatosan hajlik a bot spicce. Érte nyúlok, bevágok és éreztem valami erősebb ellenállást, ez nem keszeg lesz, vagy ha igen akkor megint egy hatalmas példány. A pulzusom emelkedik ahogy ilyenkor lenni szokott. Szerintem minden horgász így van ezzel.
Lassan próbáltam a part felé húzni, nem szerettem volna elveszíteni, igaz még nem tudtam mi az. Szép komótosan hagyta magát terelgetni, nem erőltettem, nehogy az év első halát elveszítsem. Végül megpillantottam, hurrááááá, hisz ez egy szép aranysárga ponty. Na most már kezem lábam remegett az izgalomtól, még a szákba kell terelni, akkor ér véget a küzdelem.

Sikeres szákolás, a halacska békésen a merítőben pihen. Ránézésre két és fél kilósra saccoltam, de majd a mérleg megmutatja a valódi súlyát. A mérleg 2.75 kg-ot mutatott. A sikeren felbuzdulva, tovább horgásztam, de csak egy snecit sikerült fognom. 

Így lassan összepakoltam, és örömmel indultam haza. Jó kis tavaszi horgász nap volt.

Régi idők horgászata.

Hogy pecáztak régen? Egy kis frissítő a régi idők pecájáról.
Gondolom sokan nem emlékeznek (tudják), hogy is kezdtek horgászni a gyerekek, akikből aztán felnőtt horgász és akár verseny horgász is lett. Akkor még gyerekeknek a  horgászat egy nagy élménynek számított.

 

A felszerelés nagyon egyszerű volt. Mogyoró vessző, kőris fa ág a bot test. A végére horganyzott vagy vörösréz drótból spicc gyűrű hajtva, dróttal szigetelő szalaggal rögzítve. Esetleg a közepére is készült gyűrű. Zsinórozás: két kis szeg beleütve a bot nyél felőli részénél, erre tekertük  a zsinórt, ami   kb. 5-6 méter volt. Úszónak parafa dugó karika, ebbe beletettük középre a gyufaszálat, (lásd alul a fotón) vagy lúdtoll amit szelepgumival szoktam  rögzíteni (sajnos ezt nem tudom fotóval illusztrálni) ólmozás pár szem sörét ólom (mai szakszóval BB-től a N°9-ig).

Végszerelék

A zsinór végére, ha más nem volt, gombostű meghajlítva és szakszerűen megkötve. Már akkor sejteni lehetett minden újmódi huncutság nélkül ez a végszerelék bizony a majdani szakáll nélküli horgok birodalmába vezet. Ellenben ha édesapánk horgászott, akkor segített, hogy "igazi horgász felszerelésünk" legyen, ami állt kis méretű horogból, és megmaradt zsinórból. Akkortájt nem nagyon volt jellemző, hogy mindenütt nagy horgász boltokba botlottunk. A célhalak nem a kapitális méretűek, hanem a vörös szárnyú keszegek, compók, snecik voltak. Maga a halfogás élménye, öröme és a tanulni vágyás, ami motiváló volt.
Persze nem mondom később, amikor felszerelésünk "nívósabb" lett (bambuszbot tároló orsóval, üveg bot REX orsóval szerelve, pontyozó úszó), jöhettek a pár kilogrammos pontyok is.

Szerelék

Csalinak a hírhedt paprikás liszt vagy kenyér nedvesen összegyúrva, sima  kenyér gyurma, vagy  rózsa formára alakítva voltak a kedvencek. Erre volt étvágyuk a halaknak, és most is sikeres ez a kenyér csali a  pontyoknál, amuroknál, paducoknál. Plusznak a kertből, udvarból  túrt földigiliszta.

Kenyér gyurma

Kenyér gyurma rózsa

Az volt a legjobb, hogy suli és tanulás után leugrottam a közelbe lévő patakra, víztározóra egy rövid szórakoztató horgászatra, kikapcsolódásra. Ezek a helyek nem voltak bejegyzett bértavak vagy bármi egyéb, mondhatjuk a "senki földje volt". Azért mert pár gyerkőc  itt ütötte el az időt boldogan, tanulta a horgászat alapjait, és halállományban sem okozott kárt, ez nem okozott gondot senkinek.

Horgászat

Gyors csalizás, konkrét mélység mérés nem igazán volt, inkább csakúgy találomra. Amelyik mélységben kapás volt, és volt  halfogás azt horgásztam hosszabb ideig. Bedobás után feszült figyelem és izgatottság lett úrrá, mikor tűnik el, vagy éppen mikor indul el az úszó. Ha elmerült izgatottan vágtam be és "fárasztottam a halat". A sikeres tevékenységet követően, máris a pici markomban fickándozott kis keszeg vagy compó. Voltak nagyobbacskák és kicsik is köztük, de az öröm ami átjárt, hogy halat fogtam az mindennél többet ért. Igaz volt olyan is, hogy elveszítettem a halat, ilyenkor bosszankodás és szerelék átvizsgálása történt. Vajon mi okozhatta ezt a "tragédiát"!? Legtöbbnyire a meghajtott gombostű volt a rossz akadás oka.

Pár órai horgászat után örömmel mentem haza és újságoltam a hatalmas fogásokat, esetleg befőttes üvegben szállítottam haza a szebb példányokat, és egy vízzel töltött fahordóban elhelyezve gyönyörködtem még bennük. Később a barátaimnak dicsekedtem, mutattam meg a hatalmas fogásaim.

Ez volt a régi idők boldog pecája, amiből aztán felfejlődött a vérbeli horgász.